Bevezetés

Az Egyesült Nemzetek Szervezetét (ENSZ) 1945-ben alapították, nem sokkal a II. világháború befejeződése után.

Az ENSZ kinyilvánított célja az, hogy békét hozzon a világ összes országa számára. A II. világháború után egy bizottság – Eleanor Roosevelt, a volt amerikai elnök, Franklin D. Roosevelt feleségének vezetésével – egy különleges dokumentumot fogalmazott meg, amely „kinyilvánítja” azokat a jogokat, amelyekkel az egész világon mindenkinek rendelkeznie kellene. Ez volt az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata. Ma az ENSZ-nek 192 tagállama van, amelyek mindegyike az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatával egyetértésben csatlakozott.

Hol kezdődnek az egyetemes emberi jogok?

„A közvetlen környezetünkben, az otthonunkhoz közel – olyan közeli és olyan jelentéktelen helyeken, amelyek nincsenek rajta egyetlen világtérképen sem. Mégis ezek alkotják az egyes ember világát: a környezet, amelyben lakik; az iskola vagy az egyetem, ahova tanulni jár; a gyár, a farm vagy az iroda, ahol dolgozik. Ilyen helyeken igényel minden férfi, nő és gyermek egyenlő jogokat, egyenlő lehetőségeket, egyenlő bánásmódot – diszkrimináció nélkül. Ha e jogoknak ezeken a helyeken nincs jelentőségük, akkor máshol sem igazán fontosak. Ha az állampolgárok nem tesznek összehangolt lépéseket annak érdekében, hogy ezeknek a jogoknak érvényt szerezzenek a közvetlen környezetükben, akkor teljesen hiábavaló előrehaladást várnunk a nagyvilágban.”

– Eleanor Roosevelt, a volt amerikai elnök, Franklin D. Roosevelt felesége, és annak az ENSZ-bizottságnak az elnöke, amely 1948-ban megírta az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát.

Olvassa el az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának egyszerűsített változatát. >>

Olvassa el az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának teljes szövegét. >>